Nos, először is szeretném eloszlatni a kételyeket, a gyerekek nagyon jól vannak. Nem azért függesztődött fel a blog írása, mert valamelyikükkel történt volna valami baj. Mindannyian remekül vannak. :)

Mancsin úgy látom, hogy kicsit depis mostanában. Ennek több oka is van, de főképp az, hogy az utóbbi időben nem szerzett új élményeket. Remélem, hogy hamarosan vissza tudunk térni a kutyasuliba és visszatérnek a kiadós séták is, ezek hiányoznak neki igazán. Persze egy kiadós lasztizás mindig fel tudja vidítani.

Gólikám rendkívül élvezte, hogy garázslakó lett a hideg időkben. Bár nagyon ügyeltünk arra, hogy ne hagyjunk semmi olyan dolgot a garázsban, ami számára érdekes lehet; leleményesebb mint azt gondotunk és bizony több reggelen is meglepetés várt minket :) Szerencsére a viselkedési problémái megszűnőben vannak, de továbbra is alkalmazom nála a pozitív megerősítést és nagyon jól működik.

Szofika azon kívül, hogy kicsit felszedett magára, teljesen jól van. Továbbra is egy kis tündér, akiért élek halok. Még ha az éjszaka kellős közepén jut eszébe, hogy márpedig most ő hízelegni és dagasztani akar, akkor sem tudok rá haragudni, teljesen elbűvöl. Cserépkével nagyon jó párost alkotnak, folyton együtt bandáznak és ezt nagyon jó látni.

Cserepempit megfenyegettem. Nagyon sokáig azt éreztem, hogy mindent és mindenkit jobban szeret mint engem. Még a kanapéhoz is kedvesebb volt mint hozzám. Aztán egy nap azt mondtam neki, hogy visszaviszem a Zakuszka tanyára és elhozom helyette Rinyát és bár nekem volt a leghihetetlenebb, de fél perc múlva olyan hízelgést levágott, mint addig még soha. Azóta ez mindennapossá vált és nagyon nagy köztünk a harmónia. Úgy látszik félt, hogy elszakítjuk Szofitól:)

Kimikém sokat változott az utóbbi időben. Egyre barátágosabb. Folyton keresi a társaságunkat. Ő az első, aki felugrik az ágyra, ha nyugovóra térünk. Egy darabig olyan érzésem volt, minha írrtózna az érintéstől - nem szerette a simogatást, de mostanra ez is egy kicsit megváltozott.

Sumi nagyon tündér, mint mindig, de a reggeli randalírozásai totál kiakasztanak. Egyszerűen nem lehet tőle pihenni és nem tudom, hogy mit csináljak vele. Kapar, nyekereg, ugrál. Ha kicsukom a hálóból, akkor fogpiszkálót csinál az ajtóból. Ha adok neki enni, hogy nyugi legyen akkor visszajön és kornyikál. Ezt reggel fél 5-kor nagyon nehezen tolerálom, de remélem, hogy majd ki tudok találni valamit ez ellen. 

Képek mostanában nem készültek, de összeszedem magam és hamarosan csinálok róluk néhány jó kis fotót, hiszen imádnak pózólni és pedig imádok velük dicsekedni.