Ma reggel felkerekedtünk Emeskével és Salgótarján fele vettük az irányt.
Pénteken kaptuk a riasztást, hogy az egyik halálsoron várakozó kutyusnak lenne hely. Nem volt kérdés, megyünk és felhozzuk. Nem ez az első gyepi amin megfordultam, de az biztos, hogy az egyik legborzalmasabb.
Elsőként azt az információt kaptuk, hogy a kedves gyepmester 11 és 12 között megy ki a telepre hétvégén. Meg is beszéltük az ottaniakkal, hogy megyünk, így számítottak ránk. Ehhez képest, 3/4 11-re értünk oda és több mint egy óra várakozás után sem jött senki. Felhívtam a központi számot, hogy megkérdezzem, mikor jönnek ki. Erre mi volt a válasz?
'Ja, itt vannak? Hát...jólvan, akkor kimegy valaki'
Kijött valaki; Sanyi, Robi, Józsi...nem tudom, mert nemcsak, hogy be sem mutatkozott, még köszönni sem köszönt nekünk, csak megállt a telep előtt, kinyitotta a kaput és csikorgó kerékkel behajtott az udvarra. Kapu természetesen nyitva maradt.
Bent a telepen, (tapasztalatból) nem néztem se jobbra se balra, csak mentem, a fickó után egyenesen addig a kennelig, ahol a kutyus van akiért jöttünk.
A legelső mentésnél még rutintalan voltam és végignéztem a kutyusokon, aztán hetekig csak az járt a fejemben, hogy vajon szegény fehér kiskutya él e még, vagy hogy vajon azt a csontsovány dobit kivitte e valaki. Nehéz az ilyen helyeken látottakat feldolgozni...
A fickó kinyitotta a kennel ajtaját, majd a kutyus akiért jöttünk, mint akit puskából lőttek ki, elviharzott.
Ez remek, gondoltam magamban. Ha most a kutyus kimegy azon a kapun, amin mi bejöttünk és kiszalad a gyepi melletti erdős területre, akkor soha az életbe nem találjuk meg. Siettünk utánna, hogy megfogjuk, szerencsére vissza tudtuk hívni, úgyhogy azonnal rá is tettünk egy pórázt.
Közben az egyik kennelben két nagy kutyus összekülönbözött és még őket próbáltuk lecsitítani, észrevettem, hogy a mellette levő kennelben egy kiskutya élettelen testén ugrál a többi. Na pontosan ez az amit nem szerettem volna látni. Tényleg borzalmas körülmények között vannak ott a kutyák. Mint ahogy azt mondtam, próbáltam nem körülnézni, de azért az feltünt, hogy sok kennelben még víz sincs.
Megkérdeztem a fickotól, hogy kell e aláírnom valamit. Bólintott, majd hozott egy papírfecnit, amire fel kellett írnom a nevemet. Kaptam egy oltási könyvet, melyben csak egy sorszám volt a kutya nevéhez írva és egy oltás volt belepecsételve áprilisi kibocsátással (a kutyus akit elhoztunk csak 3 hete van bent...no comment)
Még gyorsan megszabadítottunk a kisasszonyt 3 kullancstól és irány az autó, irány haza.
A kisasszony aki tőlünk a Molli nevet kapta, végig Emeske ölében utazott. Rendkívül élvezte, hogy egész úton hazafele simogatja valaki :) Nem tudom, hogy Györgyi ad e neki másik nevet vagy marad Molli, de ez már tényleg csak részletkérdés. A lényeg, hogy a kislány mostmár Györgyinél van, szerintem 1-2 héten belül átesik az ivartalanításon; megkapja a szurikat és jöhet az álomgazdi.
Képeket nem tudtam csinálni, de majd teszek fel róla, ha Györgyi küld.
-----------------
Közben egy másik kis mentvényről is jött információ.
A DSVs cicus a héten átesett az ivartalanításon. Kiderült hogy vemhes volt... most lábadozik, de nagyon szépen gyógyul.
