Mikor Foltika átment a szivárványhídon, azt mondtam, nekem soha többet nem kell cica... na jó, szeretném ha lenne cicám, bármilyen, csak ne fekete-fehér... szeretnék egy fekete-fehér cicát, pont olyat, aki úgy néz ki mint Foltika...
--------------
Szinte percre pontosan 3 hónapja, hogy sohasenkineknemodaadós Cserépke beköltözött hozzánk.
Hogy ismét Andi szavaival éljek, a világ legkancsalabb mangaszemű bonsaimacskája már negyed éve a mi cicánk.
Cserépke egy angyal és egy ördög egyben. Sugárzik belőle a mulatságos bájjal egybekötött rosszaság. Mindig megnevettet és megnyugtat. Cserépke egy energiabomba, aki a korábban hiperaktívnak gondolt Szofikát is felülmúlja. Sokat változott az első napokhoz képest, bár már úgy érzem, mintha mindig is hozzánk tartozott volna. Láthatóan jól érzi itt magát; szereti a többieket és minket is.
Foltikámra a külsőségeket leszámítva semmiben nem hasonlít és ez így van jól.
Boldog vagyok, hogy a mi kislányunk!
