Gólika az elmúlt héten többször is bizonyította, hogy igenis tud jófiú lenni.
A múltheti iskolás napunk és a tegnapi családlátogatásunk is remekül sikerült. Hosszú idő óta végre felszabadultan tudunk sétálni, játszani és nyugodtan elengedhetem más kutyák társaságában is. Persze az ördög soha nem alszik, de úgy érzem, hogy mostmár nem kell attól tartanom, hogy váratlanul elborul az agya.
Ami viszont még mindig problémát jelent, hogy nincs elég időm arra, hogy foglalkozzak velük. Hétközben, van, hogy csak fél órát vagyok velük egész nap, ami nagyon nagyon kevés. Ennek eredménye, hogy baromira unatkoznak napközben és ha rájuk jön a dili, akkor képesek a mozgó falevelet is megugatni, vagy épp a kerítést próbálják ledönteni, hogy átnézzenek a szomszédba.
A szomszédok még türelmesek, remélem egy kicsit még ki tunak tartani, mert hamarosan kész lesz az új kerítés, ami sokkal stabilabb lesz és ráadásul teljesen zárt, tehát nem fognak átlátni rajta.
Törekedek arra, hogy minél többet foglalkozzak velük és hogy kellőképpen lefárasszam őket, elkerülve a unalmukból adódó idegesítő viselkedést.
Már előre félek a nagyon hidegtől és hótól, mert akkor még élni sincs kedvem, nem hogy kint a szabadban szórakoztatni a srácokat, de arra az időszakra is megvannak a terveim.... :)
Már többször ígértem, de ma már tényleg hozok képeket, mert végre a fényképezőgépem is meggyógyult.
