Farm ahol élünk

Nos, először is szeretném eloszlatni a kételyeket, a gyerekek nagyon jól vannak. Nem azért függesztődött fel a blog írása, mert valamelyikükkel történt volna valami baj. Mindannyian remekül vannak. :)

Mancsin úgy látom, hogy kicsit depis mostanában. Ennek több oka is van, de főképp az, hogy az utóbbi időben nem szerzett új élményeket. Remélem, hogy hamarosan vissza tudunk térni a kutyasuliba és visszatérnek a kiadós séták is, ezek hiányoznak neki igazán. Persze egy kiadós lasztizás mindig fel tudja vidítani.

Gólikám rendkívül élvezte, hogy garázslakó lett a hideg időkben. Bár nagyon ügyeltünk arra, hogy ne hagyjunk semmi olyan dolgot a garázsban, ami számára érdekes lehet; leleményesebb mint azt gondotunk és bizony több reggelen is meglepetés várt minket :) Szerencsére a viselkedési problémái megszűnőben vannak, de továbbra is alkalmazom nála a pozitív megerősítést és nagyon jól működik.

Szofika azon kívül, hogy kicsit felszedett magára, teljesen jól van. Továbbra is egy kis tündér, akiért élek halok. Még ha az éjszaka kellős közepén jut eszébe, hogy márpedig most ő hízelegni és dagasztani akar, akkor sem tudok rá haragudni, teljesen elbűvöl. Cserépkével nagyon jó párost alkotnak, folyton együtt bandáznak és ezt nagyon jó látni.

Cserepempit megfenyegettem. Nagyon sokáig azt éreztem, hogy mindent és mindenkit jobban szeret mint engem. Még a kanapéhoz is kedvesebb volt mint hozzám. Aztán egy nap azt mondtam neki, hogy visszaviszem a Zakuszka tanyára és elhozom helyette Rinyát és bár nekem volt a leghihetetlenebb, de fél perc múlva olyan hízelgést levágott, mint addig még soha. Azóta ez mindennapossá vált és nagyon nagy köztünk a harmónia. Úgy látszik félt, hogy elszakítjuk Szofitól:)

Kimikém sokat változott az utóbbi időben. Egyre barátágosabb. Folyton keresi a társaságunkat. Ő az első, aki felugrik az ágyra, ha nyugovóra térünk. Egy darabig olyan érzésem volt, minha írrtózna az érintéstől - nem szerette a simogatást, de mostanra ez is egy kicsit megváltozott.

Sumi nagyon tündér, mint mindig, de a reggeli randalírozásai totál kiakasztanak. Egyszerűen nem lehet tőle pihenni és nem tudom, hogy mit csináljak vele. Kapar, nyekereg, ugrál. Ha kicsukom a hálóból, akkor fogpiszkálót csinál az ajtóból. Ha adok neki enni, hogy nyugi legyen akkor visszajön és kornyikál. Ezt reggel fél 5-kor nagyon nehezen tolerálom, de remélem, hogy majd ki tudok találni valamit ez ellen. 

Képek mostanában nem készültek, de összeszedem magam és hamarosan csinálok róluk néhány jó kis fotót, hiszen imádnak pózólni és pedig imádok velük dicsekedni.

jó barátok vagyunk.

Nos, a történet folyatatásaként csak annyit említenék meg, hogy természetesen miután Cserike leszedegeti a díszeket, mi mindig visszatesszük.

Kb fél órával ezelőtt hallottam, hogy a kisasszony ismét nagyon dolgozik. Egy rövid idő után azonban úgy tűnt, hogy befejezte a mókolást.

Mikor kimentem, hogy megnézzem a 'maradványokat', olyat látam, amit álmomban sem gondoltam volna.

Cserépke konkrétan ágynak képzelte a karácsonyfa alsó ágait és befészkelte oda magát.

24-e, Szenteste.

Miután sikerült a fenyőfára felimátkozni a talpat, elindultunk vele, hogy elhelyezzük méltó helyén. Jól kikötöztük (mint mindig) és elkezdtük a díszítését.

Cicók jöttek mentek, fel s alá; hol a fát szagolgatták és rágcsálták meg egy kicsit, hol a csillogó díszeket sasolták (vagy épp a díszekkel teli dobozban landoltak). Volt olyan dísz, ami kb 2 másodpercet töltött a fán, mert amint feltettük, Cserépke hátulról jól ráfókuszált, majd egy laza vetődéssel lepofozta a díszt a fáról.

Összességében vicces volt az egész. Aranyosak voltak nagyon a cicusok.

Kicsi drágáim az ajándékoknak is nagyon örültek. Sumika inkább a kajának, Kimike és Cserépke inkább a játékoknak, Szofika pedig mindkettőnek. :)

Természetesen tündéri kis szerelmeim se maradtak ajándék nélkül. A mennyei vacsora mellé sok ajándék érkezett (mert ugye aki jó, az sok ajándékot kap :D)

Úgy tünt, hogy örültek neki. :) Mancs a lasztinak, Góli a kajának, én meg az új nyakörveknek :D Még aznap este fel is tettem rájuk és hát mondanom se kell, igen csinosak lettek a fiatal urak :)

----------------

25-e, Karácsony reggele

Szegény karácsonyfa...olyan szép volt még tegnap. :) Cserépke sokat dolgozott vele, kitartása elredményes volt, a fél fenyőfát lecsupaszítota....

Rég írtam... Jól vagyunk...

Mancsi és Gólika a kemény tél beálltával beköltöztek a garázsba. Sok minden változott tavaly óta. Felnőttek és megkomolyodtak a fiaim.

Nincs rombolás, felborított kukák vagy szétrágott papucsok. Nincs jelölgetés vagy lebontott rendszámtábla, csak két lelkes tündér vár reggelente odalenn.

Mancsika a lasziával, Gólika pedig a maciával alszik a kanapén.

Cicukák élik világukat. Mikor havazik, az alblakhoz gyűlnek és figyelik a lehulló pelyheket. Esténkét pedig szokás szerint mind a négyen feljönnek az ágyra és összebújva alszunk egész reggelig.

Hamarosan hozok képeket is.

Vasárnap reggel a havazás ellenére felkerekedtünk Mátracserpusztára, hogy az összegyűjtött adományok egy részét elvigyük.

Sajnos a kutyaházakat, ami igazán fontosak lettek volna, nem tudtuk elvinni, mert nemhogy három, de egy sem fért volna be a mi autónkba; a másik autó, ami méretileg alkalmas lett volna ezek szállítására, sajnos a havazás miatt nem jöhetett szóba.

Lényeg a lényeg, hogy némi kutya és macskatáp, alom, takarók, szőnyegek, ágyneműk, játékok, nyakörvek pórázzal, műanyag raklapok kutyaházak alá és még egy-két apróság végülis célba ért, mi pedig nagyon nagyon jól éreztük magunkat:

Fogadóbizottság:

 Rinya és Pala valami hihetetlenül tüneményesek voltak! Rinya mikor bemászott a cicahordozóba, valahogy késztetést éreztem, hogy gyorsan rácsukjam az ajtót és elszaladjak vele :) Nemcsak külsőre hasonlít Cserépkére...ő is egy angyalka. 

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy minden jól sikerült és hogy az utóbbi két hónapban három helyre (Devecser, Csepel és Mártacserpuszta) is sikerült eljuttatnunk az összegyűjtött adományokat.

Jövőre pedig folyt.köv., úgyhogy továbbra is várjuk a felajánlásokat.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek aki hozzájárul, hogy ezek az adományok eljussanak a megfelelő helyekre. Azoknak akik adakoztak és a gyűjtésben vagy szállításban segítettek.

Igen, szombat reggelre leesett.

Én nem örültem és a srácok se, de azért egy kis labdázásra rá lehetett őket venni.

Már majdnem elfelejtettem említést tenni arról, hogy van egy új 'lakónk'. Közel egy hónapja egy rikító zöld szemű, korom fekete makkka bírtokba venne a keri székeinket.

A cicó megközelíthetetlen, nagyon félős ezért vagy csak massziről, vagy az ablakból szoktuk lesni.

Érdekes, hogy az nem zavarta, hogy Góli és Mancs fél méterre rohangálnak tőle, de amikor én akartam megközelíteni akkor elszaladt.

Ettől közelebbit nem tudtam csinálni:

Amíg a fiúkkal fagyoskodtunk odakint, addig Cserépke a cicavillán fetrengett; szokás szerint hihetetlenül édes volt és most végre ez meg is lett örökítve.

Levél érkezett:

'Szia!

Nagyon köszönöm mégegyszer az ajándékokat, hihetetlen módon örültek a blökik, nálunk most volt karácsony! 
T. belezúgott a tüskés labdába és 3 hónapja béna volt most meg újra játszik. A matracot is imádja de a kis dögök gyakran elfoglalják előle sajnos. Sz. kapta az új párnát a kosarába, de M. első éjjel kitúrta belőle pedig neki még nagyobb van, de azóta Sz. visszafoglalta.
M. meg beköltözött a fonott kosárba amibe a kerek párna került. A juti rágcsákért is odavannak.
Szóval nagyon köszönjük nem is gondoltam volna én se hogy ilyen telitalálat lesz és ilyen látványosan örülnek majd.'
     
 

Visszatérve arra a bizonyos hobbira....Zoli csomagot kapott, miben újabb vagonok érkeztek.

Akadt egy lelkes segítője - csak hogy ne egyedül kelljen megbírkóznia a csomag kinyitásával. ;)

A végeredmény:

Drágám új hobbia rendkívüli érdeklődést keltett...

Cserépke nagyon izgatott volt:

Kimike meg akarta támadni:

Szofit nem annyira izgatta:

Sumika félt:

 ...

A végén Kimike megtalálta a gumit, majd a szájában a zsákmánnyal távozott

Tegnap az adományok egy részét eljuttatuk a megfelelő helyre.

Cica alom, kutyatáp és konzerv, jutalom falatok, fekvőhely, szőnyegek, törölközők, játékok, kisruha, nyakörv, póráz...

Vasárnap folyt. köv., addig is várjuk még a felajánlásokat!!!

Neharaguggggggyá anya

A házunk téliesítve

Mikóó dobod már el a lasztit?

Koncentrálás 1

Koncentrálás 2

és 3

kukucccs

duci training :)

Gólika az elmúlt héten többször is bizonyította, hogy igenis tud jófiú lenni.

A múltheti iskolás napunk és a tegnapi családlátogatásunk is remekül sikerült. Hosszú idő óta végre felszabadultan tudunk sétálni, játszani és nyugodtan elengedhetem más kutyák társaságában is. Persze az ördög soha nem alszik, de úgy érzem, hogy mostmár nem kell attól tartanom, hogy váratlanul elborul az agya.

Ami viszont még mindig problémát jelent, hogy nincs elég időm arra, hogy foglalkozzak velük. Hétközben, van, hogy csak fél órát vagyok velük egész nap, ami nagyon nagyon kevés. Ennek eredménye, hogy baromira unatkoznak napközben és ha rájuk jön a dili, akkor képesek a mozgó falevelet is megugatni, vagy épp a kerítést próbálják ledönteni, hogy átnézzenek a szomszédba.

A szomszédok még türelmesek, remélem egy kicsit még ki tunak tartani, mert hamarosan kész lesz az új kerítés, ami sokkal stabilabb lesz és ráadásul teljesen zárt, tehát nem fognak átlátni rajta.

Törekedek arra, hogy minél többet foglalkozzak velük és hogy kellőképpen lefárasszam őket, elkerülve a unalmukból adódó idegesítő viselkedést.

Már előre félek a nagyon hidegtől és hótól, mert akkor még élni sincs kedvem, nem hogy kint a szabadban szórakoztatni a srácokat, de arra az időszakra is megvannak a terveim.... :)

Már többször ígértem, de ma már tényleg hozok képeket, mert végre a fényképezőgépem is meggyógyult.

Tegnap még kihasználtuk a jó időt és nagyon kedves barátainkkal találkoztunk.

Még korábban kerestem egy olyan helyet, ahol a kutyuk majd tudnak egy jót játszani, mi meg egy kicsit beszélgetni.

Végülis egy kispesti zárt kutyafuttatóra esett a választás. A bökkenő csak az volt az egészben, hogy nem találtuk meg... hogy a sztori egész ponos legyen, mikor megérkeztünk a címre, lekerített, akadálypályákkal teli; itatókkal és kakazacsikkal ferszerelt helyet kerestünk. Na hiába mereszgettük a szemeinket, ilyet nem találtunk, ezért inkább elkezdtünk sétálgatni a panel rengetegben.

Már a harmadik vagy negyedik körünket róttuk, mikor egyszer csak feltűnt egy kapu nélkülni, alacsony kerítéses rész (a kerítésen fél méteres hézagokkal). Közelebb érve láttunk egy táblát, aminek kb a 90%a hiányzott, de egy nagy K - betű, akkor is olvasható volt rajta. És igen, megtaláltuk a kutyafuttatót. Remek kis terület, tele kakival és falevéllel.

Na mindegy, igazából így is nagyon jól éreztük magunkat, sőt ezzel együtt egész poénosra sikerült a várva várt találka :) Izgatottan várjuk az ismétlést egy másik helyszínen.

Tegnap csodás idő volt. Ki is használtuk és délelőtt elindultunk a kutyasuliba, hogy meglessük, milyen is ez a felnőtt ovi.

Ami jól esett, hogy nagyon örültek nekünk.... ki ezért, ki azért; volt aki a személyünk miatt örömködött, volt aki a közeledő kihívást tartotta szem előtt.

Ha jól emlékszem, rajtunk kívül a csoportban 10 kutyus volt, fiúk-lányok, ismerősök-ismeretlenek vegyesen. Góli az elején szuperjól viselkedett, de aztán az egyik kutyus, Fanta egy kicsit soknak bizonyult neki. Még mielőtt nagyon beleélték volna magukat az acsarkodásba, gyorsan közbe léptünk.

Aztán teljesen úgy tünt, hogy helyre állt a rend. Szépen haladt a foglalkozás, mikor egyszer csak egy kis barna drótos odajött hozzám barátkozni. Simogattam, simogattam, ő meg bújt, mint egy kiscica, aztán megjelent Góli. Megszagolta a kiskutyát és már épp távozni készült, mikor a kissrác elkezdett rá morogni. Attttyyyya ég, már csak ez hiányzott! Góli persze ezt nem hagyta szó nélkül, visszafordult, kihúzta mgát és már jött is volna az újabb balhé, de természetesen ezt is megakadályoztuk.

Összességében elégedett vagyok velük. Mancsival majdnem 100%-ig, azért csak majdnem, mert egyszer kétszer szinte könyörögni kellett neki, hogy méltótasson hozzám fáradni, de amúgy meg jól dolgozott és mint mindig, mindenkit elbűvölt.

Gólikával azért vagyok elégedett, mert úgy láttam, hogy sokat segített neki a pozitív megerősítéses módszer, amit alkalmaztunk. Nem kezdeményezett agressziót, csak válaszolt, persze ez sem helyes abban az esetben amikor én ott vagyok, de a lényeg, hogy látványos a javulás. Hosszú idő óta most először volt több kutya között elengedve és nálam 5-re 'vizsgázott'.

Gondoltam azért hozok képet a kiscsávóról, bár ezek még a pukli előtt készültek...

Tegnap este, mikor Gólikát megláttam, majdnem szívrohamot kaptam.

A bal szeménél egy majdnem öklömnyi pukli ékeskedett. Zoli gyorsan megnézte a szemét, de rendben találta. Nem volt rajta sérülés és nem volt bevérezve. Reméltük, hogy reggelre lehúzonik a duzzanat, de nem így lett.

Ma elvittük dokihoz, aki megnyugtatott minket. Úgy néz ki, hogy tényleg csak beütötte valahova, nem vérömleny vagy tályog. Szerencsére nem fáj nek, csak viszket. Úgy dörgölödzik, mint egy kiscica.

A rendelőben nagyon szépen viselkedett. Először meg volt illetődve, de végül nem maradt el a pusziszórás.

Elvileg akár egy hét is lehet, mire teljesen lemegy a pukli a fejecskéjéről.

Aztamindenit, de rég írtam! Nehogy azt gondoljátok, hogy nem történt velünk semmi különös múlt szombat óta :)

Srácok házát a héten téliesítettük. (Szuperjó lett, képeket hozok este)

Szombaton kilátogattunk az iskolához. Nagyon jól érezték magukat a fiúk. Gólika angyal volt. Mindketten szerelembe estek; mókásak voltak. Kiderült, hogy minden hétvégén van olyan foglalkozás, ahol nem egymásra épülő feladatok vannak. Ez nekünk nagyon ideális, hiszen nem biztos, hogy mindig tudunk menni. Azért igyekezni fogok, hogy legalább egyszer kivigyem a srácokat egy héten, ha már van ilyen lehetőség, hogy jó sok kutyuval együtt legyenek.

Cicukkal is minden okés. Nem sikerült még megunniuk a cicabútorok használatát. Remélem ez így is marad. Jó látni, hogy tényleg van értelme ilyeneket beszeretzni.

A héten a közreműködésemmel gazdihoz került Ribizli a csodaszép barna-fehér kiscica. Szuper gazdit kapott a kiscsaj.

A gyűjtéssel is jól haladunk, márcsak egy helyről várok néhány dolgot és már kezdődhet is a 'kiosztás'.

Este jövök néhány képpel ;)

Szombaton kinéztünk a Hajógyári szigetre, hogy meglessük a foxi találkozó résztvevőit.

Nem voltunk sokáig, talán nagyon maximum egy órát, mert Gólinak sok volt a rengeteg bocifoltos ugráló kismanó.

Mancsikám nagyon jól érezte magát. Szerintem mardat volna estig ha lehet :)

Továbbra is várom a felajánlásokat.

Szerteném az elkövetkező hetekben eljuttatni az adományokat a megfelelő helyekre.

Amire szükség van: kutya és macskatáp, konzerv, jutifalatok. Macskalom, kutya és macskajátékok.

Kérek mindenkit, aki szeretne adományt küldeni, az keressen meg a mymilow@freemail.hu e-mail címen.

Köszönöm

Elérkeztünk az első bejegyzéshez... hogy miért az első? Nos tekintve, hogy a fényképező kábelem még csütörtök este elbújt a szennyes ruhák között és csak a tegnapi napon találtam meg, mikor épp a patakhoz igyekeztem, ezért nem sikerült még frissen, melegen feltölteni a képeket az új cicabútorról.

Ja igen, új cicabútor… megláttam és beleszerettem. Véletlen volt, nem tehetek róla. Tekintve, hogy lassan a cicuknak több bútora lesz, mint nekünk, némi átszervezést kellett eszközölnünk házon belül. A cicaszobát felköltöztettük az emeletre. Szerintem jó lett.

Zoli hallani sem akar újabb macskamászókáról, én erre ígéretet is tettem. Azt hiszem valahogy így hangzott: rendben, megígérem, hogy nem veszek többet, ha jöhet mégegy cicus. A válaszát nem írnám le… :D

Ismerkedés az új cicabútorral:

 Azért még a 'régi' is jó valamire ;)

Nos akkor kezdjük a végén.

 

Ezer hála és köszönet a Nestlé Hungária Kft-nek, aki több mint 20 raklap kutyakonzervet ajánlott fel a bajbajutott kutyusoknak.

Ahogy elhagytuk a segélyraktárakat, már nem lehetett védőruha, gumicsizma és védőmaszk nélkül megmaradni. A büdös iszap szinte marta az egész légcsövünket.

A beöltözés pillanatai:

Még mindig ott tartok, hogy nem hiszem el, hogy mindez megtörténhetett...pedig ott voltam, láttam, éreztem.

Az egész olyan volt, mintha egy jól berendezett helyszín lenne egy háborús film forgatásához. Szörnyű volt...apropó forgatás, a mentőakciónkról riportot készített az M1 TvTaxi című műsora.

Még nem tudjuk pontosan, hogy melyik adásba leszünk benne, de majd látható lesz a velem készült interjú is.

Eddig a gyűjtés nagyon jól halad.

Rengeteg dolgot kaptunk. Az eddigi felajánlások oda mennek, ahova szántuk őket; ideiglenes befogadókhoz kerülnek.

VISZONT! Szombaton indulunk a vörösiszap súlytotta területekere. Adományokat viszünk a bajba jutott embereknek és állatoknak.

Elsősorban élelmiszert viszünk, de minden más felajánlást is eljuttatunk a rászorultaknak.

Az akció még nagyon gyerekcipőbe jár, egyelőre az igények felmérésénél tartunk.

Az biztos, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy azokat a kutyákat és cicákat megtaláljuk, akiket keresnek.

Ma arra jöttem haza, hogy Gólikának vérzik az oldala...

Mancs persze próbálta rávenni egy kis játékra, még a labdáját is rátette Góliát hátára, hogy hátha megy vele játszani, de Góli nem ment.