Tekintve, hogy az otthonunk 1 km-es körzetében nincs járda, ámde szűk utcák, őrült sofőrök és rengeteg pocsolya annál inkább, így nálunk a sétálás nem csak egyszerű sétálás...
A programot mindig autókázással kezdjük; egyrészt azért, mert imádnak autózni, másrészt pedig, nem mindig tudunk letáborozni a kedvenc helyünkön és akkor keresgetni kell. Ha a séta után van még kedvünk, akkor teszünk még egy kört a városba. Ez ma így is történt.
Szépen haladtunk a lakótelep környékén és egyszer csak a srácok őrült nyüszítésbe kezdtek. El nem tudtam képzelni, hogy mi történt, már épp azt kukkoltam, hogy hova tudok lehúzódni, hogy utána járjak a hiszti okának, mikor egyszer csak megláttam egy kék sapkás fickót egy németjuhásszal. Közelebb érve felkapcsolták a villanyt az agyamban és tudatosult, hogy apukám és Rexi öcsém sétálgatnak. Rájuk dudáltam, veszettül integettem, majd lekanyarodtam a lakó fele, hogy a hátsó parkban összetalálkozzunk.
A történethez még annyi hozzá tartozik, csak bizonyítás képen, hogy az alma nem esik messze a fájától, hogy mikor megkerülve a háztömböt befaroltam eléjük, apukám boldogsággal vegyített meglepettséggel kérdezte: hát te?
Mondom: apa, én dudáltam rád az előbb
Erre apu: ja, nem tudtam ki az, meg azt se, hogy nekem dudálnak e, csak biztos ami biztos visszaintegettem, hátha mégis nekem szólt...
Sajnos mivel Góli és Rexike nem feltétlenül lennének pacsipajtások így bár elég közel került a 3 kutyus egymáshoz, de egy kaszni mégis elválasztotta őket.
